Wicca - A boszorkányok vallása

Gyakran hallani manapság ú.n. pogány vallásokról, először is tisztázzuk, mit jelent ez a fogalom. A latin paganusból származik, amely vidékit, civilt, akár pejoratív értelemben parasztot jelentett, eredetileg a római keresztények használták tréfásan azokra, akik még nem vették fel a városokban sokkal gyorsabban terjedő új vallást, és még mindig őseik isteneit tisztelték. A köznapi használatban a szó az évszázadok során átalakult, eleinte másvallásút, majd gyakran vallástalant értettek alatta, gyakran összemosva az ateista definíciójával. Az 1900-as évek közepén új vallási csoportok kezdtek megjelenni, melyek vallásaikat a kereszténység előtti időkre vezették vissza, gyakran természethívők, sőt politeisták, animisták voltak; erős kapcsolatban álltak a Földdel, a természettel, az elemekkel, a bolygókkal, mélyen hisznek az isteni mivoltban - legyen az emberi, kozmikus, természeti, vagy pusztán maga az életerő. A 70-es években elegen voltak már ezen vallások képviselői, hogy érdekvédelmi szövetséget hozzanak létre, és hogy közös zászló alá tudjanak gyűlni, a pogány szót választották gyűjtőnévként. Ezen vallások közé tartozik például a modern sámánizmus, a druidizmus, vagy a Wicca, de szinte minden nem monoteista irányt magában foglal.

A Wicca mai formája a termékenységkultuszokban, a kereszténység előtti misztériumvallásokban, és a modern nyugati hermetikus hagyományban gyökerezik, és az 1950-es évek elején kezdett ismertté válni, mikor az angol Gerald Gardner kiadta első könyvét a témában.

A Wiccának nincs bibliája, s nincsenek dogmái, csak egy Intelme: Ha azzal nem ártasz, azt tény, amit akarsz. Ezért nagy különbségeket lehet felfedezni az egyes covenek, körök, sőt személyek közt. A boszorkányok individualisták, s valószínűleg akárhányat kérdezünk meg, mind mást és mást mondana, s máshogy reagálna.

Ennek ellenére sok közös vonás van bennünk, és itt most azzal fogunk foglalkozni, ami a legtöbb boszorkányban közös.

Beavatások

Mint említettük, a Wicca vallása misztériumvallás, ami többek között azt jelenti, hogy a Wicca körébe beavatáson keresztül lehet belépni. Jogos kérdés hát, hogy miért is van beavatás?

A misztériumvallások egyik fő jellemzője, hogy az isteni mivolttal való kapcsolatot nem egy kívülálló papság tartja kezében, a beavatás révén közvetlen kapcsolatunk lesz vele. A nőket papnőként és boszorkányként, a férfiakat papként és bosorkányként avatják be.

A beavatást az angol nyelvben initiation-nek hívják, ami szó szerint elindítást, megkezdést jelent; ez egy spirituális, és lelki ébredés, egy pszichikai / pszichológiai utazás kezdete. Nem véletlen, hogy a legtöbb misztikus és mágikus hagyomány egyik legfontosabb axiómája a "Ismerd meg önmagad"!

A beavatások kapukat nyitnak, és többféleképp tágítják a tudatot. Szinte mindig valamiféle szimbolikus halállal és újjászületéssel járnak együtt, magunk mögött hagyjuk előző énünket és valami újba kezdünk bele. Minden esetben súlyos folyamatokat és változásokat indítanak el az ember életében mind a belső, mind a fizikai síkon. Ennek mindenképp tudatában kell lennünk, mielőtt bevállaljuk az avatást, mert bár a változások végén jobbak leszünk, mint voltunk, a folyamat nem minden esetben kellemes, és készen kell állnunk, hogy elfogadjuk a változást és végigmenjünk az úton.

A beavatás útján emellett egy létező hagyományba lépünk be, s összekapcsolódunk más avatottakkal is, így segítséget kapunk a térkép és a terep összekapcsolásához olyanoktól, akik bejárták már ezen utakat. Kapcsolódunk a Wicca csoportidentitásához, "csoportlelkéhez", új családunk lesz (a legtöbb avatott Wicca közös élménye a hazatérés érzése). Bevezetést kapunk a misztériumokba, és segítséget az értelmezésükhöz, továbbá megkapjuk az Árnyak könyvét (erről sokan azt hiszik valami félelmetes dolog, de inkább arra utal, hogy a leírt dolgok az egy rituálé során átélt, megtapasztalt élményeknek legfeljebb halvány árnyékai lehetnek).

A hagyomány része az is, hogy a férfit mindig papnő, a nőt mindig pap avatja be (ami szintén segíti az anima/animus megnyilvánulását az avatottban). A beavató ezek után egy ideig spirituális szempontból szülőként is viselkedik.

Természetesen nem mindenkinek való ez a rendszer. Az avatás előtt a jelölt egy év és egy napig tartó képzésen megy át, így van elég idejük, hogy elegendően megbizonyosodjanak arról, valóban et akarják, és az avató is arról, hogy ez valóban nekik való (természetesen a tévedéseket soha nem lehet 100%-ban elkerülni).

Szervezeti felépítés

A beavatás általában a boszorkányok egy körébe, vagy ahogy mi hívjuk, covenbe történik. A coven közösen dolgozó férfi és női boszorkányok általában kevesebb, mint tizenhárom tagú csoportja. A covent általában egy főpapnő vezeti, gyakran egy főpappal az oldalán. Minden coven önálló szervezet, mely kifejleszti saját stílusát és munkamódszerét. Nincs olyan felettük álló szervezet, mely beleszólhatna a működésükbe. Néha a különböző covenek találkoznak, és közösen ünnepelnek egy-egy Sabbatot, és hosszú ideje léteznek nyári összejövetelek, melyekre egész Európából érkeznek boszorkányok, ahol közösen rituálézunk, ötleteket és tapasztalatokat cserélünk, workshopokat tartunk, ünnepelünk és jól érezzük magunkat a hasonló gondolkodású emberek közt. A társadalom minden területéről, és a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból érkeznek közénk emberek. A Wicca nem egy New Age ifjúsági mozgalom, ahogy ezt sokan hiszik. Tizennyolc évestől jóval a nyolcvan felettiig terjed a korosztály, és legtöbben meglett felnőttek.

A coven szorosan működik együtt és a tagok nagyon közel kerülnek egymáshoz. Fizikailag és lelkileg is levetkőzünk egymás előtt, ezért elengedhetetlen, hogy a kémia megfelelő legyen - ez ugyanolyan fontos, mint egy párkapcsolat esetében. Ez az indoka, hogy nem feltétlen könnyű egy coven tagjává válni. Egyes boszorkányok jobb szeretnek egyedül dolgozni, vagy egyedül dolgoznak, mert nincs közelükben olyan coven, melyhez csatlakozhatnának.

Rituálék

Több különböző rituálénk van.

A Sabbatok (az év körét követő nyolc ünnep) szorosan kapcsolódnak a természet körforgásához. Vannak beavatási rituáléink, és életrituáléink a születéskor, házasságkor, halálkor. Vannak telihold-rituáléink, gyógyító rituáléink, tisztító rituáléink, és rituáléink arra, hogy kapcsolatba kerüljünk az elemekkel. Csak a vágyaink és képzelőeerőnk szabnak határokat, és mindenki kialakítja saját rituáléit mind egyénileg, mind csoportosan.

Minden rituálé megtisztított és szent térben történik. Templomot teremtünk, lehetőleg a természetben (és ebben az értelemben a Természet egésze a templomunk), de ha ez nem lehetséges, akkor beltéren. Megrajzoljuk a boszorkánykört, és ezen belül dolgozunk, itt végezzük rituáléinkat - s ezen kör közös mindannyiunknál.

Minden rituálét legalább két szinten végzünk: a külsőn, ide tartozik minden, amit gyakorlatban végzünk, és minden résztvevő egyéni belső szintjén. Ezért egy rituáléban részt venni szinte mindig belső utazással jár.

A rituálék célja kapcsolatot teremteni mind a belső, mind a minket körülvevő isteni mivolttal. A felszínen gyakorta tűnnek ősi mítoszok és legendák "színpadi" feldolgozásának (hasonlóan a közismert ókori beavatási színdarabokhoz)

Az, hogy ezen rituálékat együtt végezzük, azt is jelenti, hogy megnyílunk egymás felé, közösséget, egységet érzünk egymás iránt, sőt megkedveljük egymást, s ez a körön kívül más módokon is megnyilvánulhat. Levetkőzünk, és levesszük maszkjainkat. A rituálék kitágítják tudatunkat és érzékeinket. Lehetetlen egymás előtt elrejtenünk bármit, és ez csodálatosan felszabadító érzés.

Emellett a rituálék pszichikus utazásra is visznek minket az év ciklusaiba. Jobban megismerjük magunkat és így másokat is. Jobban megértjük mások viselkedését, azt, hogy mit miért tesznek, milyen folyamatokon mennek keresztül.

Minden rituálé ünnep is egyben. Ünnepeljük az életet, a halált, és a szerelem és élet erőit.

A Sabbatok

Nyolc Sabbatunk van. Ezek közül négy a Nap útjához kapcsolódik: a téli napforduló (télközép, yule), a tavaszi nap-éj egyenlőség, nyári napforduló (nyárközép), őszi nap-éj egyenlőség. A másik négy a gyertyaszentelő, a május est, a kenyérszentelő és mindenszentek éjszakája. Ezen napokat (és éjeket) az emberiség emberemlékezet óta ünnepli. Fontosak voltak, hogy az új év bőségét biztosítsák, hogy megünnepeljék a Föld által adott bőséget és hálát adjanak érte. A legtöbb ősi pogány ünnepet átvette a kereszténység. Mivel az egyszerű emberek tudatában ezen ünnepek mélyen gyökereznek, megpróbálták megtölteni új értelemmel.

A Sabbatok az év ciklusát követik, így bárhonnan kezdhetjük.

Halloween - a november 1 előtti éjszaka (Samhain; mindenszentek).

Halloween a legutolsó őszi fesztivál és átmenetet képez ősz és tél közt. Az aratásnak már rég vége, itt az ideje a mészárlásnak. Az őszi levelek nagy része lehullt, betakarják a magokat, melyek a földben nyugszanak, s ez megóvja őket, míg a következő év hajtásai, gabonája nem lesz belőlük.

Ezen aspektusában az isten Sötét Úr formájában jelenik meg, aki uralkodik a halál és újjászületés felett (Hádész, Plutó). Az istennő az Alvilág királynőjeként mutatkozik, vagy völvaként, idős látó asszonyként (a Hold sötét fázisaként, pl. Hel, Hecate).

A Halloweent gyakran a boszorkányok újéveként tartják számon, az ősi kelta szokás szerint. Ezen az éjen a legvékonyabb a fátyol a világok közt az évben. Ez szintén az év legalkalmasabb éje a jóslásra.

A tél beálltával egy csendesebb, befelé fordulóbb periódusba lépünk. Ez a bölcsesség és meditáció időszaka.

Téli napforduló (Yule, Télközép) - december 21, az év leghosszabb éjszakája. Az Istennő megfogan a Fénnyel. Az újjászületés kezdete.

Gyertyaszentelő (Imbolc) - február 1. A Fény születése. Itt már látszik, hogy a napok hosszabbak, a fagy felenged, és az első nem örökzöld növények zöldellni kezdenek. Ekkor ünnepeljük az Istennőt, ki visszatér az Alvilágból, és hajadon aspektusában jelenik meg (mint Idun, Artemis, Diana, Aradia). Az Isten az Erdők Királya, Pan, ki zabolátlan és boldog.

Tavaszi nap-éj egyenlőség - március 21. A nap és éj egyforma hosszú. Isten és Istennő, fény és sötétség, nőies és férfias eggyé válik. A Nap melege táplálja az Anyaföld termékenységét és elszórjuk a tavasz első magvait.

Május est (Beltane, Walpurgisnacht) - május 1 éjszakája. Az Istennő és az Isten is szerelmi és termékeny aspektusukban jelennek meg, és elkötelezik magukat egymásnak a szent és extatikus egyesülésben, mely minden növekedés és kreativitás előfeltétele.

Nyári nap-éj egyenlőség (Nyárközép) - június 21. Az év leghosszabb napja. A Napisten ereje teljében. Az Istennő, a tavasz királynője a Nap gyermekeit hordja szíve alatt. A természetegésze legcsodálatosabb virágzó önmagát adja - minden gyümölcsözik. Ez az öröm ünnepe, de tudjuk, a napok rövidülnek, így gyászt is érzünk.

Kenyérszentelő - augusztus 1. A búzát learatják. Az Isten mint Gabonakirály jelenik meg - egy a búza magvával. Az Istennő sötét aspektusa kezd kibontakozni, jő sarlójával, és az Isten örömmel áldozza fel magát szerelemből, és ereje a magokba száll. Ezen áldozaton keresztül az Úr adja a kenyeret, mely az örök élet és az új év gabonájában való újjászületés szimbóluma. Az Isten aspektust vált és a Sötét Úrrá válik.

Őszi nap-éj egyenlőség - szeptember 21. A nap és éj egyenlő hosszúságúak. A fény és sötétség egyensúlyban van, de a sötétség növekszik. A Természet pihen. Az Isten és Istennő termékenységük bőségét ontja ránk. Az aratást ünnepeljük. Amit elültettünk tavasszal, learattuk mostanra, legyenek azok fizikai, vagy szellemi magok, és a visszatekintés ideje jön. Itt hyakran használjuk Démétér és Perszephóné legendáját (ahol Perszephóné Hádész alvilágába száll alá).

És visszatérünk Halloweenhez, ahonnan indultunk.

Mágia

Modern boszorkánynak lenni nem csak arról szól, hogy egy bizonyos vallást gyakorlunk, de megtanuljuk a boszorkánymesterség művészetét, vagy tudományát. Ha a boszorkánymesterség szó gyökerét nézzük, a mesterség része a mágikus munka végzését takarja. Valószínűleg rengeteg módon lehet definiálni a mágiát, de az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, a valóság akaratunk általi megváltoztatása. Ezt minden boszorkány evidensnek veszi. De a boszorkánymesterség olyan dolgokat is magában foglal, melyeket már nem tartunk mágiának, például a növények és gyógyászati célú felhasználásuk ismeretét. Szintén ide tartoznak a transz-állapotok használatának ismeretei, különböző gyógyító technikák, a kristályok, rúnák, tarot-kártyák, az egyén érdeklődésétől és személyes gyakorlatától függően.

Gyakran kérdezik tőlünk, vajon használunk-e feketemágiát, illetve, hogy nem veszéles-e a mágia használata. Minden tudás használható pozitív és negatív célok elérésére, de ettől még nem hagyjuk abba a tanulást. A legtöbb boszorkány hisz a visszahatás törvényében, abban, hogy amit kiküldesz, előbb-utónn háromszoros erővel fog visszatérni hozzád (ebben, vagy a következő életedben), amely határozottan kevésbbé teszi vonzóvá, hogy az ember sok rosszindulatot küldjön ki. Említettük, hogy az avatásunknál az eskü része, hogy ha azzal nem ártunk, azt tehetünk, amit akarunk. Ezen felül egy valódi boszorkány mindig harmóniára és egyensúlyra törekszik mind magában, mind magán kívül, a természetben és a kozmoszban.

Azon alkalmakat, mikor gyakorlti mágiát végzünk, gyakran esbatoknak hívjuk, és általában teliholdkor üljük.

Boszorkányok ma

Ami szintén jellemzi a mai kor boszorkányait, hogy nem vagyunk túl komolyak (bár amit teszünk, azt nagyon komolyan vesszük!), és sokunk kedveli a dobolást, az éneket, a táncot. A vallások természetéből adódóan a természetvallások hívei általában környezettudatosak is. A legtöbb boszorkány hisz a reinkarnációban. Nem hiszünk semmilyen gonosz spirituális erő, démon, vagy a Sátán létében. Nem dolgozunk a jó / rossz kettősséggel, inkább a pozitív-negatívval, ahol a negatív nincs összefonódva a gonosszal (dolgoknak el kell pusztulnia, hogy újak nőhessenek, ahogy a levelek is lehullnak ősszel). Az a fontos, hogy egyensúlyt próbáljunk találni.

Nem hisszük, hogy a Wicca útja lenne az egyetlen helyes, vagy üdvözítő - sok úton el lehet indulni, és ez egyértelműen nem való mindenkinek. Nem térítünk, és nem csinálunk üzletet ebből.

A Wicca hagyományai Gerald Gardnertől, és később Alex Sanderstől erednek.

Vannak más hagyommányok, mint például a tradícionális örökletes boszorkányság, melyeket generációk óta adnak tovább családok tagjaik közt. Vannak Dianikus boszorkányok, akik teljesen Istennő-központúak, és csak női (és gyakran leszbikus) csoportokban dolgoznak. Vannak boszorkányok, akik az Egyesült Államokbeli híres írónőt, Starhawkot követik, és feltehetőleg elég sok magányos, önfelajánlást bemutatott boszorkány is megtalálható.

Más szavakkal - a tüzek égnek, az üstjeink forrnak, és ha jól figyelsz, láthatsz minket seprűinken lovagolni az égen!

(A magyar verzió a wicca.no oldal The Crone által írt Hjem cikke alapján készült)

2023©Artemisia Wicca Kör