Artemisia Wicca Kör

Aradia, a boszorkányok istennője

A Wiccáról szóló könyvekben gyakorta találkozhatunk az Aradia istennőnévvel, és sokan kíváncsiak, honnan jöhet.

Aradia egy toszkánai holdistennő, akit egy bizonyos forrás szerint az olasz boszorkányok még 1899-ben is tiszteltek.

1899-ben az amerikai Charles G. Leland megjelentette Aradia, avagy a boszorkányok evangéliuma című könyvét, és azóta talán a legnépszerűbb istennővé vált még azon boszorkányok körében is, kik Olaszországtól messze élnek. Charles G. Leland élete amúgy is kifejezetten izgalmas, de itt a legfőbb, hogy az 1880-as évek közepétől Olaszországban élt, és közeli kapcsolatba került egy Maddalena nevű olasz stregával (boszorkánnyal), aki kutatásai forrásává vált. Tíz év alatt három teljes könyvet töltött meg az anyag, amit tőle szerzett, ezek egyike az Aradia.

A toszkánai boszorkányok főistennője nem Aradia, hanem Diana volt. Aradia Diana (Artemisz, Tana) és az ő fivére, Lucifer leánya, tehát a Hold és a Nap gyermeke. Diana a boszorkányok királynője volt, és leküldte leányát, Aradiát a Földre, hogy a boszorkányoknak megtanítsa anyja mágiáját. Ez olyan időben törtéént, mikor sokakat elnyomtak és rabszolgasorba taszítottak, és a cél az volt, hogy az embereknek lehetőséget adjanak maguk felszabadítására. Az elnyomók legyőzésében nem csak a "fehér" mágia segített - időről időre szüksége volt valami "mérgezőbbre" is.

A Vangeloban (a boszorkányok evangéliumában) ez áll:

"Diana már a teremtés előtt létezett: ő volt minden dolog anyja; az első sötétségből kettéosztotta magát; felosztotta magát sötétségre és fényre. Lucifer, a testvére és fia, ő maga, és a másik fele pedig a fény volt.

Amikor látta Diana, míly csodás a fény, amely az ő másik fele, vagyis testvére, Lucifer, egyre elviselhetetlenebbül vágyott rá. Remegett a vágytól, hogy ismét sötétségébe fogadhassa, hogy gyönyörrel, élvezettel elnyelhesse. Ebből a vágyakozásból keletkezett az alkonyat.

Azonban Lucifer, a fény menekült előle, és nem akart meghajolni a kívánsága előtt; ő volt a fény, amely az ég legtávolabbi messzeségeibe repül, az egér, amely a macska elől menekül. Aztán Diana a Kezdetek atyjaihoz fordult, az anyákhoz, a szellemekhez, akik már az első szellem előtt léteztek, és elpanaszolta nekik, hogy nem tudja legyőzni Lucifert. A megkérdezettek értékelték Diana bátorságát; azt mondták neki, ahhoz, hogy felemelkedjen, el kell buknia; ha a legnagyobb istennővé akar válni, előbb halandóvá kell válnia.

Ezért az ősrégi múltban, az idők folyamán, amikor a világot teremtették, Diana leszállt a Földre ugyanúgy, mint a bukott Lucifer. Diana mágiát és varázslást tanított, így keletkeztek a boszorkányok, tündérek és koboldok - minden, mi emberhez hasonló, de nem halandó.

Így történt, hogy Diana macska alakot öltött. Testvérének volt egy macskája, amit minden másnál jobban szeretett, és ami minden éjjel az ágyában aludt. Egy minden lénynél szebb macska, egy tündér: de Lucifer erről nem tudott. Diana megállapodott a macskával, hogy testet cserélnek; bátyja mellett feküdt tehát, a sötétségben felöltötte a saját alakját, és így fogant meg Lucifertől a lánya, Aradia. Azonban, amikor reggel Lucifer meglátta, hogy nővére fekszik mellette, s a sötétség meghódította a fényt, Lucifer nagy haragra gerjedt: Diana azonban eldalolt neki egy varázsigét, a hatalom dalát, és Lucifer hallgatta az éjszaka dalát, amely álomba ringat; s már semmit sem szólhatott. Diana boszorkányművészetével elbájolta őt, hogy engedjen szerelmének. Ez volt az első igézet; dúdolta a dalt, olyan volt, mint a méhek zümmögése, rokka, mely életet sző. Minden ember életét gombolyítani kezdte; minden dolog az ő rokkájának gombolyagából lett. Lucifer forgatta a kereket"

A történet úgy folytatódik, hogy Diana halandónak álcázva bejárta a Földet, de annyira szerette a boszorkányságot, hogy hamarosan felfedte magát csodás művészeteivel, és az emberek a boszorkányok királynőjének hívták őt. Miután felfedte magát, visszatért a mennyekbe, de mivel ő volt a boszorkányok királynője, gondoskodni akart a boszorkányok további oktatásáról. Ezt bízta Aradiára, akinek részletes útmutatást adott, közte ezzel a mondattal: "És téged az első boszorkányként ismernek majd"

Ezen túl Diana Aradiának szóló útmutatásának szavaiból sokat találunk abban a szövegben, amit Az Istennő szavainak hívunk Gerals Gardner Árnyak könyvéjében.

Aradia ezáltal a Hatalmas Anya lánya és hírnöke.

Az istennő örök és végtelen, de alakja és kifejeződése változik az idő múlásával.

Manapság Aradiára természetistennőként gondolunk, aki Pan, vagy Kernunnos női párja, és gyakorta a Holdsarlóval koronázva képzeljük el, mely Dianára is jellemző. Aradia fiatal és gyönyörű és bölcs - talán a Hajadon és az Anya aspektusok szintézisének tekinthető. Temploma az erdő és a szabad természet.

Today, we tend to think of Aradia as a nature goddess, the female counterpart of Pan or Kernunnos, and the way we visualise her is often crowned with the moon sigil, which is also Diana's emblem. Aradia is both young and beautiful and wise - a synthesis, perhaps, of the aspects of Virgin and Mother. Her temple is the forest and free nature, and she has been worshipped by witches for at least 2000 years.

Dicsőség Aradiának és minden gyermekének!

The Crone