A Wicca Istene

Neopogány körökben rengeteget lehet hallani az Istennőről, vannak tanfolyamok, cikkek, sőt egész könyveket írnak különböző Istennők egyes aspektusairól. Az Istenekkel azonban, úgy tűnik, senki nem foglalkozik. Egyik részről érthető az idegenkedés, hiszen a patriarchális, istenközpontú vallások elég sokat ártottak, de ha egyszer nem is ugyanarról az istenről beszélünk, akkor nem ártana kicsit tisztábban látni ezzel kapcsolatban. Mint említettük, nem minden isten az Isten. A Wicca Istenének jellege többrétű. Egyik részről a férfi mivolt megtestesülése, másik részről ugyanúgy vannak aspektusai, ahogy az Istennőnek, de nála ezen aspektusok nem rendezhetőek egy élet sorrendjébe.

Az Isten az Apa, a szerető archetípusa. Erős, csodálatos. Ő a legyőzhetetlen harcos, a bölcs filozófus, a gyöngéd szerető, a ravasz vadász. Lantja hangjától minden szív meglágyul.

Első aspektusa a Napisten / Fényisten. Ez kettős aspektus. A Napisten ugyanis alászáll az Alvilágba (egyes szimbolizmusok szerint meghal), míg a Fényisten nem. A Nap a kisugárzás, a hatalom, az erő. Ő az, aki életet ad, aki fenntart, aki nélkül nem létezhetnénk. A Fényisten logikus, döntéshozó, elválasztó szereppel bír – ő dönt arról, hogy mi igaz, mi nem, mi van a fényben és mi esik azon kívül, melyik makkból lesz tölgy, melyik táplálja a földet és melyik az állatokat. A Napisten bolygója a Nap, a Fényistené az Esthajnalcsillag. A Napisten eleme a tűz, a Fényistené a levegő. A Napisten színe az arany, a Fényisten színe a fehér. Hozzájuk tartozik a bölcsesség, a férfiszépség, a tudás, a megtermékenyítő erő, az inspiráció. Ő az elérhetetlen, csodálatos férfi, aki mindig a középpontban van; ő az, akiről mindenki beszél, de őt nem érinthetik.

A Természet Agancsos Ura a föld zabolázatlan ereje. Ő az erő, amivel egy fa gyökere áttöri a betont, ő az, aki segít a zsákmánynak elmenekülni, vagy a ragadozónak elkapni a prédát. Ő a fizikai lét gyönyörűségének megtestesülése. Férfiak, ismeritek az érzést, amikor egy lány, akihez vonzódtok, belép az ajtón, a szívverésetek felgyorsul, gyorsabban veszitek a levegőt.... nos, ilyenkor a bennünk rejlő Isten hívja a benne rejlő Istennőt. Igaz ez természetesen fordítva is. Az Agancsos Úr színe a zöld, a barna, a fekete. Ő a vágykeltő férfi archetípusa, az erős, öntörvényű, zabolátlan férfié, aki bármire képes. Hirtelen haragja miatt könnyen válik rémisztővé.

Az Alvilág Ura az Isten rejtett alakja. Sokan azért nem fogadják el a meghaló isten szimbolikáját, mert a mi istenünk egyszerre van jelen a Fátyol mindkét oldalán. Az Élet és a Halál csak az érem két oldala, s ő látja mindkettőt. Róla ritkán beszélünk, pedig a legszebb szövegek róla szólnak. Ő az, aki véget vet a fájdalomnak, a szenvedésnek, vígaszt hoz és megnyugvást. Az ő birodalmába térünk meg, mikor meghalunk, tőle térünk vissza az életbe, az ő kegyelméből. Ő az, aki megtanítja, hogy mindennek két oldala van. Istenünk nem mindenható. Az öregség, a halál ellen ő nem, csak mi tudunk tenni, hiszen egy másik szöveg szerint „ a bölcsek nem öregszenek meg soha, elméjüket beragyogja az Istenek tiszta fénye”.

Az Isten az Árnyak Könyvében

Ha Wicca weboldalt nézünk, mindenhol a nyolc ünnepbe fogunk botlani. Sehol nem magyarázzák meg, miért, pedig ha belegondolunk, kicsit fura, hogy az istenekről szinte semmi nincs, az ünnepekről meg rengeteg minden, s gyakran a honlap gazdája is csak annyit tud mondani, hogy „de hát mindenhol ezek vannak”. Igen, az ünnepkör nagyon fontos a Wicca számára, hiszen ezek jelzik a természet változását. Szükséges megérteni, hogy az ünnep soha nem egy pont, mindig folyamat. Az ünnep napja az adott folyamat csúcspontja, delelője, kiteljesedése. Azt is át kell látnunk, hogy a Sabbatok (azaz nagyobb ünnepek) sora két részből áll. Az egyik négyes a Naphoz kapcsolódik, a napfordulók és napéjegyenlőségek. A másik négyes jóval ősibb, ezeket keresztnegyed-napoknak, vagy Úrnő-napoknak is hívjuk, s ezek mindig valamiféle betakarításhoz, szürethez kapcsolódnak.

Mellékesen jegyezném meg, hogy az így nagyjából hat hetente tartott Sabbatok mellé minden teliholdkor esbatokat, holdünnepeket is tartunk, ezek a Holdistennőhöz kapcsolódnak. Egyes irányzatok megünneplik az újholdat is. De térjünk vissza az Istenhez és az évkörhöz.

Ahogy a Janet és Steward Farrar által írt Witches' Bible-ból megtudjuk, minden ünnephez tartozik egy hagyományos szöveg. Itt az eredetihez szellemiségében és a kifejezésekben is nagyon hasonló szövegeket találunk. Nézzük hát az évkört és az ünnepekhez tartozó szövegeket.

December 21. a téli napforduló. Ez a Fény visszatérésének ígérete. A téli napforduló, a leghosszabb éjszaka, s a szöveg az Istennőhöz fohászkodik, hogy hozza vissza a Fényt. Meglepőnek hathat elsőre, hogy egy szoláris ünnepen nem kerül szóba közvetlenül az Isten, de épp a Fátyol másik oldalán tartózkodik.

Február 1., Február est. Keresztnegyed nap. Rengeteg népi ünnep kapcsolódik ehhez az időszakhoz. Sok helyen maszkokat vesznek, hogy azzal ijesszék el a hideget, máshol tüzeket raknak, hogy megmutassák a Napnak, hogyan is kéne ezt csinálni. Megint máshol emberfigurát vetnek a tűzre, megszemélyesítik a telet és tavasszá pörkölik. Ilyenkor már látszik, hogy a Fény visszatérőben, de még igen hideg van. Eddigre a tartalékok nagy része elfogyott, ha a fagy sokáig tart, az idősek, a gyengék, a gyerekek elkezdenek meghalni. Ezért kérjük az Istent a következő szöveggel: „Halál és Újjászületés Rettegett Ura, az életé és az élet adója, a bennünk rejlő Úr, kinek neve a Misztériumok Misztériuma, bátorítsd szívünket. Kristályosodjon ki a fény vérünkben, beteljesítve újjászületésünket, mert nincs oly részünk, mely ne az Istenektől való lenne.”.

Március 21., tavaszi nap-éj egyenlőség. Itt győzedelmeskedik a fény, az élet a hideg és a halál felett. A szöveg szintén kiegyensúlyozódást, megnyugvást sugall:

"Tüzet gyújtunk e napon!
A Hatalmasok jelenlétében,
Rosszindulat és irígység nélkül.
Nem félünk semmitől a Nap alatt
Csak a Hatalmas Istenektől.
Titeket idézünk:
Ó élet fénye,
Légy fénylő láng előttünk,
Légy vezérlő csillag felettünk,
Légy tiszta ösvény lábunk alatt,
Gyújtsd szívünk mélyén
A szeretet lángját szomszédunk iránt,
Ellenségeink iránt, barátaink iránt, minden testvérünk iránt,
Ó, Cerridwen könyörületes gyermeke,
A legalacsonyabb dologtól
A legfelsőbb nevéig."

Május 1, Május est. Szintén keresztnegyed-nap, Befejeződött a vetés, ilyenkor már lehet a szabadban szaladgálni. Szerelem-ünnep is, hiszen nem csak a föld magvait vetik ilyenkor el. A hagyományos szöveg részlet Rudyard Kipling egy verséből, álljon itt saját fordításomban:

„Szót se arról, hogy mit teszünk,
mert bűnt kiabálna a pap
Éjjel az erdőn künn leszünk
S megidézzük a nyarat
Jó hír terjed, hogy örvendezhet
Az asszony, a marha, a föld
Délen kel fel a Nap, s vele jő a
Kőris és csipke és tölgy”

Június 21., nyári napforduló, a Nap teljes tüze. A nyári napforduló. A nevek, amelyek elhangzanak, szintén érdekesek: Michael a nyugati ezoterikában a Tűz elem arkangyala. Balin Arthur egyik lovagja volt, ki saját ikertestvérével, Balannal küzdött meg, Lord Alfred Tennyson írt erről költeményt. Arthur a király, látható, hogy a szöveg írója ebben az időszakában mélyen merült a Grál-legendakörbe. Lugh a Mesterségek Istene. Herne a vadász, az Agancsos Isten egyik megjelenési formája.

„Mennyek Hatalmasa, Nap Hatalma, megidézünk téged ősi neveiddel: Michael, Balin, Arthur, Lugh, Herne. Jöjj újra, mint rég, földjeidre. Emeld ragyogó fénylándzsád, hogy megóvj minket. Futamítsd meg a sötétség hatalmát, adj nekünk dús lombú erdőket és zöld mezőket, virágzó ligeteket és érlelődő gabonát. Hadd álljunk látomásod hegyén és mutasd meg az utat az Istenek szerelmetes birodalmába.”

Augusztus 1., Augusztus est, az új kenyér ünnepe. Ilyenkor az Istennőhöz fohászkodunk bőségért.

Szeptember 21., az őszi napforduló. Ennek környékén van szüret. Ilyenkor segítünk Agancsos Urunknak átlényegülni, átlépni a Fátylon az Odaátra.

„Búcsúzunk tőled, Ó Nap, mindig visszatérő fény. A rejtett Isten, ki mindörökké jelen van. Eltávozik a fiatalság földjére, ahol trónusán ülve uralkodik, bírája Isteneknek és embereknek. A levegő seregeinek agancsos vezére. Ahogy a kör szélén láthatatlan állnak a Külső Terek Hatalmas Urainak alakjai, úgy rejtezik ő, „a bennünk rejlő Úr”, úgy rejtezik a magban, a frissen aratott gabona magvában, a hús magvában, a földbe rejtve, a csillagok csodás magvában.„Élet van benne, s az élet az emberek fénye”, az, mi soha nem születik és soha meg nem hal. Ezért a Wicca nem sír, hanem örvendezik."

A Halál Ura

November 1. előestje november est ünnepe. Ilyenkor a Halál Ura elhalványítja a Fátylat, s egyetlen éjszakára átjárhatóvá teszi a holtak és élők birodalma közt, hogy együtt ünnepelhesse őt népének egésze. Ez az új év kezdete, az angolszász és kelta területeken egyöntetű volt ez a felfogás. A nap az éjszakával, az élet a halállal kezdődik Ezen titkok jelennek meg az ünnepi szövegben és az Alászállás legendájában.

„Árnyak rettegett ura, élet istene és az élet adója. Mégis ki téged ismer, a halált ismeri. Tárd szélesre, könyörgünk, kapuid, melyen keresztül mindenkinek át kell haladni. Hadd térhessenek ma éjjel vissza szeretteink, kik előttünk távoztak, hogy együtt örvendezzünk. És mikor eljő az időnk, ahogy mindenkinek, te vígaszt adsz, megnyugtatsz, békét és nyugalmat ajándékozol szívünknek; s mi boldogan, félelem nélkül lépünk birodalmadba, mert tudjuk, miután pihentünk s felfrissültünk szeretteink közt, újjászületünk a te kegyelmedből és a Hatalmas Anya kegyelméből. Kérünk téged, történjen abban az időben és azon a helyen, amikor és ahol a szeretteink, hogy újra találkozhassunk és ismerhessük és szerethessük egymást.”

2023©Artemisia Wicca Kör